Az a fajta sztár volt, akit nem kell bemutatni: jellegzetes hang, pengeéles humor, és az a bizonyos „Gobbi-tekintet”, amitől egyszerre rándult mosolyra és torokszorító csendre a nézőtér. Gobbi Hilda a magyar színjátszás nagyasszonya volt, aki egyszerre tudott matriarcha, boszorkány és hajthatatlan jóbarát lenni. De ki volt ő a kulisszák mögött, kik voltak a nagy szerelmei, és miben volt felejthetetlen a színpadon és a filmvásznon?
Rövid háttér: az olasz gyökerektől a Nemzeti színpadáig
Budapesten született 1913-ban, apai ágon olasz felmenőkkel. A Színművészeti Akadémiáról 1935-ben egyenes út vezetett a Nemzeti Színházhoz, ahol hamar kiderült, hogy a karakterek királynője született: fiatalon is olyan természetességgel játszott öregasszonyokat, hogy a közönség el is hitte neki a ráncokat. A háború éveiben ellenállói és segítő szerepet vállalt, a háború után pedig közéleti aktivitása és színházigazgatási ötletei is meghatározták a pályáját. A hatvanas években a József Attila Színházhoz szerződött, majd visszatért a Nemzetibe, végül a Katona József Színház alapító tagjaként búcsúzott a reflektoroktól. A „színház volt a családja”, és nemcsak színészként, hanem intézményalapítóként is maradandót alkotott: a Jászai Mari és az Ódry Árpád színészotthonok, a Horváth Árpád kollégium és a Bajor Gizi Színészmúzeum mind az ő kezdeményezéséhez kötődnek.
A sztori fordulópontja: amikor a magánélet is nyilvánosság lett
A magánéletéről sokáig suttogtak, majd egy idő után csendben el is fogadták: Gobbi Hilda nőkbe szeretett bele. Kapcsolata Temessy Hédivel nemcsak szakmai szövetség volt, hanem élettársi viszony, amely a kőszínház zárt világa ellenére féllegenda lett. Később az írónő Galgóczi Erzsébet lett a társa, akinek Törvényen kívül című kisregénye és az Egymásra nézve filmes adaptációja finoman, de egyértelműen tematizálta a női szerelem tabuját a Kádár-korban. „Az epizodistának csak néhány perce van” – mondta egyszer Gobbi, de az ő néhány percei magánéleti fronton is sokat jelentettek: láthatóvá tettek valamit, amiről addig csak suttogni lehetett.
A kor jogi és társadalmi keretei sem voltak mellékesek. Magyarországon a hatvanas évek elejéig kriminalizálták a homoszexualitást, majd „kórossá” minősítve tartották távol a közélet tiszta vitrinjeitől. Ebben a közegben együtt élni, együtt dolgozni, együtt megjelenni bátor gesztus volt. Gobbi ezt nem zászlóval és jelszavakkal tette, hanem úgy, ahogy élt: következetesen, gondoskodóan, és gyakran humorral.
Szerelmek a kulisszák mögött: Temessy Hédi és Galgóczi Erzsébet
A Temessy Héditől indult történet sokak szerint a nagy, viharos szerelmek közé tartozott: két színésznő, két erős személyiség, egy budai közös otthon, és rengeteg munka. A kapcsolat éveken át tartott, és bár a magánéletükből keveset mutattak a nyilvánosságnak, a pályatársak ismerték és tisztelték őket: Gobbi diszkréten, de nagyvonalúan állt a társához. A szakítás után Gobbi élete másik jelentős nőalakja Galgóczi Erzsébet lett. Galgóczi íróként úgy írta meg a nők közötti szerelmet, ahogy azt a magyar irodalom addig alig merte – egyenesebben, tisztábban, szégyenkezés nélkül. A könyvből Makk Károly rendezett filmet Egymásra nézve címmel, és bár főszerepre külföldi színésznőket választott, a sajátos áttűnésekből mindenki értett.
És hogy voltak-e „titkos” női barátságok és félreértett kötődések a pálya más nagyasszonyaihoz? A színházi folklór szeret történeteket fabrikálni, de a lényeg marad: Gobbi nem csinált kérdést abból, kit szeret, hanem élt és dolgozott – intenzíven. Aki beszélt vele, azt mondta, nem tett elvi nyilatkozatokat, csak nyitott ajtót és megterített asztalt.
Szerepek, amelyeknél beleég a nézőbe a pillantás
A színpadon Gobbi bármit eljátszott, de igazán az epizódok királynőjeként vált halhatatlanná. Rövid jelenetekben is világot tudott teremteni: egy leheletnyi hangsúly, egy szúrós félmosoly, egy „na, aranyom” – és kész is volt a teljes életút. Nem véletlen, hogy végrendeletében létrehozta az Aase-díjat, amellyel minden évadban az epizodisták felejthetetlen perceit jutalmazzák. A díj névadója Ibsen Peer Gyntjének Aase anyója – egy rövid, de elementáris szerep, amelyet Gobbi olyan erővel játszott, hogy külön fogalommá vált a szakmában.
A filmvásznon a negyvenes évektől a nyolcvanas évekig szinte minden korszak lenyomatát megtaláljuk az alakításai között. Korai szerepei között ott a Különös házasság, a Rokonok vagy az Édes Anna adaptációja, később pedig a Mágnás Miska sziporkázó vénkisasszonya, a Tanár úr kérem hangulatképei, a hatvanas évek végének közönségfilmjei, mint az Egri csillagok vagy A veréb is madár. A hetvenes évek kegyetlenül pontos kisrealizmusa olyan címekben köszön vissza nála, mint az Amerikai cigaretta vagy a Használt koporsó, a nyolcvanas évek tévéfilmjeiben pedig élő legenda volt már: Holt lelkek, A nagymama, A vén bakancsos és fia. Ha megjelent, azonnal súlya lett a jelenetnek – még akkor is, ha csak két mondata volt.
És ott a rádió: egy generáció a Szabó családban hallotta rendszeresen a hangját. Az a hang nem „szép” volt a klasszikus értelemben, hanem különleges és élő – benne lüktetett a pesti utca, a folyosói kávézacc és a színházi öltözők fémes csöndje.
Épített intézményeket is – szó szerint
Gobbi nemcsak szerepeket épített, hanem házakat, otthonokat, közösségeket is. A Bajor Gizi Színészmúzeum az ő kezdeményezésére jött létre a nagy előd villájában, hogy legyen egy hely, ahol a szakma saját arcait és történeteit őrzi. Az idősebb pályatársaknak otthont teremtett az Ódry Árpád és a Jászai Mari színészotthonokkal, a fiataloknak pedig kollégiumot. Az új Nemzeti Színház ügyét nem szlogenben, hanem cselekvésben vitte: szervezett, gyűjtött, lobbizott, és ha kellett, kétkezi munkával is ott volt. Ezt hívják örökségnek, amit nem a falakról akasztasz le, hanem magaddal viszel.
Érdekességek
- A „boszorkány” szerepkör a karrierje elején ragadt rá, mert már fiatalon is el tudta hitetni az időskori bölcsességet és csipkelődést. A Boszorkány-szombat címmel még tematikus múzeumi program is köszöntötte az emlékét.
- Végrendeletében az epizodisták elismerésére hozta létre az Aase-díjat. Minden évben két színész és két színésznő kapja, jellemzően a Bajor Gizi Színészmúzeumban adják át.
- A szakmában sokan „anyaszínháznak” látták, mert szinte mindenkinek volt egy története arról, hogyan segített: kollégium, otthon, ösztöndíj – amit lehetett, intézett.
- A budapesti ferencvárosi Bajor Gizi parkban bronzszobra ül két üres szék között. Aki leül mellé, fotón máris Gobbi partnere.
- A legendás rádiószappanoperában, a Szabó családban is hallhattuk – sokan itt „ismerték meg” a hangját, mielőtt a vásznon látták.
Ma miért menő – és miért vitatott?
Ma azért menő Gobbi Hilda, mert a jelen idejű kérdésekre is választ ad. Hogy lehet egyszerre határozott és gondoskodó, politikus és művész, közösségépítő és szókimondó? Az életművében ott a közösségi felelősség és a reális szolidaritás – nem „jófejkedésből”, hanem belső kényszerből. A női szerelem nyílt felvállalása pedig külön réteget ad a figurájának: nem aktivista gesztus volt, hanem természetesség, ami az utókorból visszanézve aktivista tettként hat.
Vitatott lehet politikai beágyazottsága és közéleti szerepvállalása a szocializmus éveiben. Voltak, akiket ez zavar ma is, és vannak, akik szerint ő a színházért cselekedett előbb és mindenek felett. A mérleg egyik serpenyőjében a kiállások és a szervezés, a másikban a rendszer kompromisszumai – a döntést az olvasó hozza meg. A mű ugyanis megmarad: a díjak, az intézmények, a filmek és a színpadi alakítások nem politikai nyilatkozatok, hanem tartós emberi lenyomatok.
Filmek és szerepek: egy válogatott kedvcsináló
Ha Gobbi-filmmaratonra készülsz, kezdd a klasszikusokkal: a Mágnás Miska máig mosolyfakasztó, benne Gobbi a kleptomániás arisztokrata figuráját úgy csavarja meg, hogy minden jelenetében történik valami kis csoda. Az Édes Anna és a Rokonok közéleti-erkölcsi dilemmái a mai napig ütnek, főleg, ha szereted a magyar irodalmi adaptációk sűrű levegőjét. A Tanár úr kérem és az Egri csillagok a „közönségsiker” kategória, amelyekben Gobbi több generációnak vált ismerőssé. A hetvenes évek markáns darabjai, mint az Amerikai cigaretta vagy a Használt koporsó, a hétköznapok karcos igazságát viszik a képernyőre. A tévéfilmek között a Holt lelkek és A nagymama igazi jutalomjáték: finom részletek, pontos indulatok, emberi méltóság. Ha sorozat, akkor a Bors és a Nyolc évszak – kis szeletek, nagy ízek.
A színpad felől nézve a Peer Gynt Aase anyója afféle „Gobbi-ikon”. Rövid szerep, nagy rajzolat – és talán innen is érthető, miért látta meg ő a „kicsiben” az igazán nagyot. Innen nőtt ki az Aase-díj gondolata is, amely ma is élő szakmai gesztus: annak adja a pici reflektorfényt, aki egy nagy estén belül egyetlen, de emlékezetes percet ajándékoz a közönségnek.
Szerelmek, szerepek, székek a parkban
Ha elmész a Bajor Gizi parkba, ott ül bronzba öntve Gobbi Hilda, mellette két üres szék. Mintha azt mondaná: gyere, ülj ide, beszélgessünk. A szerelmekről, amiket nem kellett magyarázni. A szerepekről, amiket nem lehet elfelejteni. És arról, hogy a színház – ha jól csinálják – nemcsak játszóhely, hanem menedék is. Ebben a menedékben Gobbi Hilda volt a házigazda.